Belgrád (Május 13-15.)

Előző posztunkban beszámoltunk nektek szabadkai látogatásunkról és az ottani élményeinkről.

Ez azonban csak a kezdet volt, hiszen nem sokkal később Belgrád lett az úti célunk.

A belgrádi Caritas fontos szerepet játszik a menekültügyi helyzet kezelésében, hiszen egész Szerbiába sok menekült érkezik, remélve, hogy Európa belseje felé folytathatják útjukat.

Az ilyen helyszíni látogatások azért fontosak számunkra, mert segítenek jobban megérteni a helyi kihívásokat és lehetőségeket, valamint felmérni, milyen módon lehet hatékonyan segíteni a rászorulókat.

1. nap

A szabadkai Caritas-hoz hasonlóan a belgrádi segélyszervezet is készséggel állt rendelkezésünkre. A találkozónk során a menekültügyi segélyszervezet igazgatójával és menekültügyi koordinátorával beszélgettünk, akik rendkívül együttműködőek és barátságosak voltak, nem győzünk ezért eléggé hálásak lenni. Ennek során bemutattuk alapítványunk tevékenységét és a szándékainkat, miszerint akár anyagi, akár tárgyi adományok formájában tudnánk támogatni a munkájukat, továbbá felajánlottuk az önkéntes munkavégzés lehetőségét is, mivel nagy örömmel tapasztaltuk, hogy több országból érkeznek ide fiatalok, hasonló céllal.

Közülük két, olasz nemzetiségű fiatal segítségével fedeztük fel Belgrád kulturális örökségeit és nevezetességeit, élvezve a város pezsgő életét és gazdag történelmét.

2. nap

Másnap korán reggel ellátogattunk Krnjaca-ba, a Belgrád külterületén található menekülttáborba. A tábor általában 200-250 menekültet fogad be, de ez a szám folyton változik, több külső körülmény hatására. Látogatásunk alkalmával közel 100 főnek nyújtott menedéket és ellátást.

Az itt található menekülttábor egy korábbi katonai létesítmény területén helyezkedik el, amelyet később alakítottak át a menekültek fogadására és elszállásolására. A táborban különféle létesítmények találhatók, amelyek célja a menekültek alapvető szükségleteinek kielégítése, mint például szállás, étkezés, egészségügyi ellátás és oktatás, valamint nem utolsósorban egy mosodát üzemeltetnek, amely egyedi és fontos igényeket elégít ki, ha csak belegondolunk abba, hogy a menekültek általában egy max. két váltás ruhával érkeznek.

Az infrastruktúra azonban gyakran túlterhelt, és a körülmények nem mindig ideálisak. A lakók konténerekben és barakkokban élnek, és a tábor gyakran zsúfolt, különösen a válság csúcspontján.

A táborban élő fiatalok különböző korcsoportok szerint részesülnek oktatásban, amely során többek között IT oktatást is kapnak, míg az óvodás korosztállyal animátorok foglalkoznak.

A belgrádi látogatásunk során szerzett tapasztalatok és kapcsolatok megerősítették bennünk a hitet, hogy együttműködéssel és odafigyeléssel valóban segíthetünk azoknak, akiknek a legnagyobb szüksége van rá.

Következő posztunkban Szarajevóba kalauzolunk el Titeket, hiszen ez tapasztalatszerző utazásunk harmadik helyszíne.